Ma kilátogattam a Szent István Bazilika előtti térre, hogy többedmagammal végigjárjam az ünnepi vásárt és kipróbáljak néhány terméket gasztro témában. Nos, nem ért csalódás. Aki nem akartja ezt a posztot végigolvasni, annak röviden: Ki kell menni! Nagyon jó a hangulat, kiváló a kínálat, van hely, szervezett az egész és igazi ünnepváró hangulatba kerülsz tőle!
Főleg úgy, ha a Finlandia standján kezdesz és megiszol egy pohár forró erdeigyümölcsös puncsot vodkával.
Meglepően finom volt az ital, nem lehetett érezni rajta a vodkát, de afelől nem volt kétségem, hogy a képen látható állatok az ötödik pohár elfogyasztása után inkább Rémszarvasnak látszanának, úgyhogy maradtam ennél az egynél, ami megfelelően át is melegített (ja, hideg volt és fújt a szél).
Kanalat is kaptam hozzá. Jól jött a végén a gyümölcsök kihalászásához!
Közben egy kuka kigyulladt a közelben, és fehér sűrű füsttel prezentálta a szélerőt és annak irányát. A vörös ruhás fickó némi vízzel próbálkozott ennek elfojtására, kevés sikerrel. Nem vártam meg a végét.
Gyorsan még lefotóztam az árakat, mielőtt tovább mentem volna. Több árfotó nem is lesz, mert ettől kezdve az ár – mint olyan – nem érdekelt. (Lehet, hogy mégis volt vodka az italban.) Szerintem megéri ennyiért ez az ital, de az elfogyasztása biztos sokat segít ennek eldöntésében.
Néhány rénszarvas a képen. Némelyik világít, némelyik küzd egy másikkal, de attól még jól behatárolható, hogy a stand merre helyezkedik el a Bazilika főbejáratától. (Ha szembe állsz vele, akkor jobbra. Ha háttal neki, akkor balra. remélem, segítettem! 😉 )
Láthatóan szeszélyes az időjárás, de a standsorok között nem vészes és ez nem zavart be, hogy népes érdeklődés kísérje a vásárt.
Hangsúlyosan uralkodik a tér fölött a Bazilika épülete. Később egyéb szerepe is lesz, mert ha már ott van, okosan ki is használták.
Jópofa a kialakítása a nagy molinóra felvitt vásári térképnek. Amúgy el lehet igazodni rajta. Ez olyan.
Odaértünk a Stelázsi standjához, ahol bivaly-, szürke marha-, mangalicaszalámit, házi sajtokat és krémeket, meg termelői lekvárokat, mézeket forgalmaznak. Az üzletük eredetileg a Hollán Ernő utcában van.
Szép kis kínálattal érkeztek és jobbnál jobb ízeket kóstoltattak velünk. A som lekvár nagyon bejött, a zöld dió nem különben. Jóféle házi juh és kecskesajtokat ettem még hozzá. Felséges ízük volt és jó kontrasztot képeztek.
Ez a kínáló tálca tartalom hamar elfogyott, de az üzletbe érdemes lehet betérni némi utánpótlást vásárolni otthonra.
Nem lenne teljes a kép enélkül, úgyhogy az édességek, borok, pálinkák kiállítását is megmutatom. Ezekből nem fogyasztottam. Nem voltak kinyitva.
Van itt még egy pár üveg. Jól megnézve nemigen van 2 egyforma termék a polcokon. Egészségesen étkezők figyelmébe: Itt lehet tobzódni…
Mivel a következő megálló legalább 30 méterre volt az előzőtől, jól esett itt megpihenni és a vásár legjobb forralt borát megkóstolni. (Mondták. Nem volt összehasonlítási alapom, de ami tény, hogy tényleg nagyon ízlett.) Voltak itt még sonkák és sajtok.
Ilyen komoly szeletelőgéppel estek a sonkáknak. Ezzel tényleg lehet vékonyan szelni. Gondolom, gyakorlatlan kézben megfelelően veszélyes is a kezelő számára.
Hatalmas sonkák mögül pislogott ki a személyzet kicsit dermedten a hidegtől, de ez nem gátolta meg őket abban, hogy a forralt borainkat elkészítsék.
Nem mondom, hogy hatalmas adagok, de attól még jól esett. Mindenképpen tessék kipróbálni! Volt fehér borból is forral bor, de azt nem kóstoltam, így nem tudok róla hírt adni.
Közben elkezdett sötétedni és a megvilágítás kezdte hangulatossá tenni a helyet. Hiába no, este az igazi. Sajnos a fotó nem adja vissza.
A Douwe Egberts is kivonult a vásárra, hiszen nem rég dobta a piacra az új Omnia kávécsaládot 4 különböző területszelektált kávé formájában. Mivel a „területszelektáltság” kiemelt a kommunikációjukban, ehhez azt az ötletet társították, hogy 4 fiatal borász jellegében hasonló termőterületéről származó borával támogatja a termékek image-ét. Ezért van a borbár elnevezés is a stand homlokzatán.
A DiVino pedig egyértelműen támogatja is ezt a kampányt, és egyébként a Douwe Egberts partnere. Beleillik a portfóliójába a bor oldaláról nézve, hiszen a DiVino fiatal borászok termékeivel „dolgozik”.
Gávris Iván (kapucniban), a Douwe Egberts kávészakértője sűrűn megtalálható a vásár ideje alatt itt a stand környékén és kérésre szívesen el is magyarázza az érdeklődőknek, hogyan érdemes kóstolni a kávét, milyen ízvilágra és jellegre érdemes figyelni a fogyasztásakor.
Elgondolkodtam, hogy egy nap vajon mennyi kávét ihat?
Na, erről beszéltem. A csomagoláson láthatók a fantázianevek és alatta a számok pedig az ízintenzitást jelentik.
Kávé és bor, de a bor itt inkább még csak a táblán feltüntetve. Uhhh… Árak is megjelennek a fotón a föntebbi ígéretemmel ellentétben. Bocs.
Itt már jól láthatók a kávékhoz ajánlott borok. Aki jártas a pincészetek környékén, annak nem kell bemutatni. Aki nem, az ide kattintva olvashat még róla.
Következő megállónk a Vörös Homár standja volt, ami egy halkereskedés az Apor Vilmos téri Hegyvidék központból. A képen a bal oldali bogrács a gulyást volt hivatott kóstoltatni, a jobb oldali pedig a szegedi halászlét harcsából. Naná, hogy ez utóbbit választottam, hiszen „cipőt a cipőboltból” elven egy halkereskedésben nem gulyást fogok kóstolni.
A halászlé pont megfelelő forróságú és fűszeres volt az ízlésemnek. Látszik, hogy nem először fogott hozzá az, aki készítette. A sűrű lében elrejtett haldarabkák nem voltak sokan, de nálam pont jó mennyiségnek számított. A harcsa ráadásul kevéssé szálkás, így maradéktalanul és zavartalanul élvezhettem az ízeket. Utána láttam, hogy a standon hirdetik, hogy akár náluk is megrendelhetem a karácsonyi menüt. Kicsit meg is inogtam, hogy megtegyem, de mivel ilyenkor fix menünk van otthon (ami egyébként szintén nagyon jó), gondoltam mégsem zavarok bele a családi idillbe.
Az osztrigát csak megnéztem közelről, mert amúgy az is volt a kínálatban. Sajnálom, rájöttem, hogy erre én még nem készültem fel. 😀
Közben egészen besötétedett és egyszer csak elkezdték a Bazilika épületét fénnyel megfesteni. Járt hozzá némi oda komponált zenemix is. Látványos dolog ez a fényfestés és kihasználták az épület adottságait is a formák kialakításánál. Nekem tetszett.
Ha jobbra eltekintettem a vásári forgatagon kívülre, akkor ilyen hangulatos utcácskának látszott a Sas utca, ahol szemmel láthatólag van Lacipecsenye is.
A KOLBice (ahová a halászlé után tartottunk) egy érdekes magyar kezdeményezés. Itt kenyértölcsérbe töltött grillezett kolbászokat lehet kapni, ami állítólag egyedülálló és már le is védették a fomát/módszert(?).
A kolbász gluténmentes, a kenyértölcsér pedig teljes kiőrlésű. Amúgy magokkal teli tésztája van. Én azt gondolom, a kolbász hiába gluténmentes a kenyértölcsér mellett, de lehet, hogy tévedek… Egyébként ezt nem kóstoltam meg, de nagyon jól nézett ki egy-egy elkészített adag.
Ilyen kenyértölcsérek vártak sorukra, hogy a kolbászok a megfelelő szószokkal bele kerüljenek. Általában nem vártak sokáig.
Kicsit gyenge lett a kép, de azért látszik, hogy hogyan is néz ki egy ilyen KOLBice adag.
Ilyen és hasonló táblák mellet haladtam el, mindegyik jobbnál jobb ajánlatokkal bombázott.
Közben teljesen besötétedett és a fények ennek megfelelően elég erősnek is hatottak. A tér közepén egy jégpályát állítottak fel a szervezők, ahol a 14 éven aluli gyermekek korizhatnak (korit adtak hozzá) és akár oktatást is kérhettek, mindezt ingyen. A koripálya körül asztalok, székek. A szülők végre nyugodtan falatozva tarthatták szemmel csemetéiket a pályán.
A kenyérlángost nagyon szeretem, a Gasztro Hungarorum standjához érve gyorsan kértem is egy szelettel. Kaptam hozzá kiegészítésül egy pohár krampampulit, ami épp jókor jött a hidegben.
Így nézett ki a porcióm. Elfogyasztása után egyfajta elégedettségérzet lett rajtam úrrá. Azt hiszem, ezt a párosítást máskor is megjátszom.
Utolsó előtti állomásunk a Chococo Csokoládérium volt, ahol helyben főzték a különböző forró csokikat, mint ahogy az a képen is látszik. Mint elmondták, egy-egy bögre italban 5 dkg csokoládé van felolvasztva, ami egy tábla csokoládé felének felel meg. 54%-os kakaótartalmú csokival dolgoznak, így marad elég százalék a cukornak, ami édessé varázsolja a forró csokijukat (már ha valaki nem szereti a keserű ízeket).
Jópofa bögrét kap az, aki vásárol forró csokit. Mikor vissza akartam adni a kiürült bögrémet, közölték, hogy az enyém. Valahonnan a háttérből meghallottam egy dünnyögést, hogy „nahát, még csak el sem kell lopni”. 😀
…és ilyen volt az én forró csokim, amit elgémberedett kézzel lefotóztam. Megjegyzem, a csoki nagyon szépen átmelegített. Megint csak fittyet hánytam a hidegre.
A Centrál Kávéház is képviselteti magát a vásárban, mint megtudtam ennél a standnál, mely egyben az utolsó állomásom is volt mára. Itt nagyon érdemes megkóstolni idei kreálmányukat, a „cronut”-ot, amely a croasan és a donut (azaz fánk) házasítása. Meglepően jó! Amúgy az Orea, mint kreatív süteményük sem hagy sok kívánnivalót maga után. Mindkettő megfelelő édesség egy-egy jó étkezés zárásához.
Íme, itt föntebb a cronut! Remélem, sikeresek lesznek vele, mert a termék megérdemli.
Orea,a kreatív sütemény
Ezután én elbúcsúztam, mert számomra kikerekedett a történet, többet már nem lett volna érdemes hozzá rakni és tényleg végig nagyon kellemesen éreztem magam. Ekkorra már a társaság több tagja választotta a távozást.
Végezetül tehát nagyon megéri kinézni és legalább egy órát eltölteni ott, kipróbálva minél több ízt és standot. Csak ajánlani tudom és a nyitva tartás ideje alatt én is még megpróbálok többször ellátogatni ide.
Köszönet a Noguchi-nak a meghívásért!
