Ilyenkor, Karácsonykor végre legtöbben visszahúzódunk egy kicsit a családunk gyűrűjébe, és több-kevesebb sikerrel megpróbáljuk kikapcsolni az agyunkból a hétköznapok rohanását, a kötelezettségeinket, a nyomasztó gondokat, hogy átadjuk magunkat az ünnepek élvezetének és egy kicsit a békének.
A szentestére felkészülés jegyében zajlik december 24-e. Délig még járnak a villamosok, még el lehet rohanni a közértbe egy doboz tejfölért és ha netán az a vész fenyegetne, hogy nincs otthon elég kávé, ami kibírná december 27-ig, amíg az üzletek újra kinyitnak, úgy még ezt is rendezhetjük időben.
Aztán délutánra kiürül a város…
A családok ekkorra már otthon végzik az utolsó simításokat, apák faragják a helyükre a fenyőfákat, díszítik azt gyermekükkel, vagy gyermeküknek és az anyák a konyha felől töltik meg a szobák levegőjét a karácsonyi illatokkal, hogy mire lemegy a nap, minél tökéletesebb legyen az összhatás.
Tudom, hogy sokan fognak útra kelni Karácsony első és második napján, hogy meglátogassák szeretteiket, hogy élvezhessék újra egymás társaságát és persze sokan lesznek olyanok is, akik nem. Hiszen valakinek fogadnia is kell azt a sok „útrakelőt”.
Kívánom, hogy legyen mindenhol elég halászlé, narancs, tojáslikőr. Adventi sütemények tömkelege fűszerezze porcukros illatával a levegőt, összekeveredve a frissen lefőzött eszpresszókéval. És este, amikor megpihenünk a fa mellett és beleolvasunk az ajándékként kapott regény első lapjaiba, űzze el a maradék feszültségét is mindenkinek egy nagy sóhaj hátán a fenyőillat…
Boldog Ünnepeket Kívánok!
