A minap megütötte a szemem az Index egyik cikke, ami arról szólt, hogy a tudomány szerint mikor kell kávézni. Naná, hogy végigolvastam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy jókor iszom e a kávé(i)mat.
Sajnos a válasz: nem. Azonban ez engem végül is nem érdekel.
A cikkben szereplő Steven Miller idegkutató tudományos alapon közelíti meg a kávéivás ideális állapotát. Azt sugallja, hogy a kávéval a szervezetbe kerülő koffein hatásmechanizmusa 9:30 és 11:30 között a legideálisabb, ugyanis ekkor esik le a kortizol koncentrációja a vérben.
Elgondolkodtam, hogy vajon mikor ittam utoljára kávét abból a célból, hogy éber maradjak és a közelmúltban nem találtam ilyen esetet. Régóta kávézom, és elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy némi függőségem kialakulhatott már, de valójában számomra az íz a lényeg, plusz a hozzá vezető út (értsd: nekifogok, elkészítem, leülök elfogyasztani).
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de akármennyit kávézom, nem hat a szervezetemre olyan drasztikusan, mint azoknak, akik úgy emlegetik a kávét, mint ami megdobogtatja a szívüket. Nem érzelmileg értve.
Még csak azt sem mondhatnám, hogy felébredek tőle. Akár elalvás előtt is tudok inni anélkül, hogy bezavarna. Lehet, hogy az alacsony vérnyomás teszi. 🙂
